Rövid tartalom:
A szép, fiatal lány arra ébred a kórházi ágyon, hogy nem tudja, kicsoda. Nem emlékszik arra, hogy egy szakadékban találták meg összezúzott testét, hogy halottnak hitték, hogy hetekig feküdt kómában. Elvesztette az emlékezetét, elvesztette a személyiségét. Aztán megjelenik nála egy híres pszichiáternő, szerez neki egy barátnőt, elutaznak a francia tengerpartra, ahol a lány megpillant egy különös, rózsaszínű házat. És hirtelen emlékezni kezd: a tudattalan éjfekete sötétjéből lassan-lassan kibontakozik egy történet, családjának, apjának, nagyanyjának romantikus és szomorú históriája, tele fájdalmakkal és tele szépséggel. A rózsaszínű ház, a Villa Mimosa fokozatosan feltárja titkait, a lány megtalálja önmagát, és miközben újabb veszélyek és megpróbáltatások várnak rá, eljön hozzá a szabadító szerelem is.
"A férfi szőke volt, magas és határozottan jóképű, az a kisportolt, izmos alkat, aki ugyanolyan jól néz ki ruhában, mint anélkül.
Leparkolt bérelt kocsijával - egy fehér Lincoln Town Car volt az, és nem Ferrari vagy mondjuk egy sportos Jeep Cherokee, ami talán jobban illett volna kimért, kissé arrogáns viselkedéséhez - a San Franciscó-i repülőtér érkezési oldalán, majd türelmetlenül az órájára pillantott.
Az esti járat Honolulu felől, késett, és - jól tudta - ha néhány percnél tovább kell ott állnia, az kockázatos lehet. Észrevehetik, a rendőrök elvontatják a kocsiját és meg is büntetik.
Határozott léptekkel besietett az épületbe, és megnézte az érkező járatokról tájékoztató táblát. A gép öt perccel azelőtt ért földet.
Ismét kint volt a kocsinál, lazán nekidőlt, és zsebre dugott kézzel a kijáratot figyelte. Elmosolyodott, amikor végre megpillantotta a lányt, akinek puha, rozsdavörös haja a válla körül repkedett, ahogy sietett a várakozó taxik felé.
Nem vette észre a férfit, mint ahogy nem hallotta meg a lépteit sem, ahogy az hátulról beérte.
A férfi észlelte, ahogy felszisszen, amikor villámgyorsan belészúrta a tűt. Aztán hang nélkül a férfi karjába omlott, aki könnyedén beemelte várakozó autója hátsó ülésére."
Mikor elkezdtem olvasni,tetszett,és izgalmasnak ígérkezett. Egy kis krimi,egy kis romantika,gyönyörű tájak.... Ahogyan tovább olvastam,egyre kiszámíthatóbbá vált számomra,hogy hogyan is függnek össze a szálak,és a szereplők. Nem mondanám unalmasnak,de mivel elég kiszámítható lett számomra,így kicsit talán vontatott volt a történet!
Viszont a könyv végére azt mondanám,hogy az alap történet tetszett,és végül is izgalmas is volt!
Ami számomra negatívum volt,hogy rendkívüli részletességgel írta le az írónő a szereplők életét,szerintem ez ennyire nem lett volna fontos,kevesebb leírásból is kiismertem a jellemüket!
Összességében nem volt rossz,csak kicsit túl részletes,és így döcögősen haladtam vele!
De ettől a részletességtől eltekintve tetszett, és fogok még Adlertől könyvet olvasni!
5/3.5
