Sherrilyn Kenyon -Éjféli vad
Sötét vágyak vadásza sorozat 2. kötete!
Rövid tartalom:
Kyrian gyönyörű férfi, kidolgozott izmokkal, aranybarna bőrrel, áradó erotikával, jó humorral, intelligenciával, bátorsággal megáldva... érthető, hogy Amandát elbűvöli, aki nemrég csalódott a nagybetűs szerelemben. A szenvedély kölcsönös, de Kyrian szörnyű titkot rejteget a lány elől. A férfi ugyanis vámpír, egy rettegett Sötét Vadász, aki kétezer éve küzd az aljas démon Desideriusz ellen. Eljött a leszámolás ideje, és Amandával az oldalán talán Kyrian most le tudja győzni a démont, ha elég erős a szerelmük...
Vélemény:
Az első kötet is tetszett,ez a könyv is hozta ugyan azt az élményt mint amire számítottam folytatás ként!
Viszont az első kötetben egyáltalán nem voltak vámpírok,démonok stb.,így ez teljesen újdonság volt számomra,és talán kicsit nehezen hangolódtam rá.
Nehezen követhetőnek bizonyultak eleinte az információk: az Istenek mellé betársult több faj is,akik a történet oszlopos szereplői lettek,és próbáltam követni a fajok jellemzését is! Majd ahogy haladtam a történettel,lassan letisztázódtak bennem,hogy kinek mi is a szerepe!
Izgalmas volt : fantasy,görög mitológia,kevés romantika,erotika ötvözete!
Az utolsó fejezeteket egymás után olvastam,nem akartam letenni a nélkül,hogy tudnám,hogyan is végződik Kyrianosz története.
5/4
Részlet a könyvből:
" Egy régi görög legenda
Különleges erővel megáldva született. A trákiai Kyrianosz olyan ügyesen bánt a vonzerejével és karizmatikusságával, amilyen ügyesen a kardját forgatta. Bátor volt és vakmerő, az egész világ a lábai előtt hevert, természete szenvedélyes oldalán kívül nem is ismert mást.
Lelkes, vad, nyughatatlan volt, életét gátlástalanul élte. Nem ismert veszélyt és határokat. Számára a világ egy osztriga volt, és megfogadta, hogy tartalmát az utolsó cseppig kiszívja.
Árész erejével, Adonisz testével és arcával, valamint Aphrodité érzéki ajándékaival volt megáldva, s minden asszony, aki csak meglátta, vágyott rá. Mind maguknak akarták őt egészen, arról álmodoztak, hogy birtokolják a büszke harcos herceget, akinek az érintéséről azt beszélték, hogy a legközelebb juttathatta az asszonyokat a paradicsomhoz.
De ő nem az a férfi volt, akinek a szíve könnyen ellágyult.
A pillanatnak, az érzékeinek és vágyai vad kielégítésének élt. Imádta a gyönyöröket adni éppúgy, mint kapni.
Az a néhány nő, aki elmondhatta magáról, hogy egy éjszakát vele tölthetett, felsőbbrendűnek számított azokkal szemben, akik pusztán álmodoztak csodálatos teste megérintéséről.
Mert ő maga volt a szenvedély. Vágy. Minden, ami érzéki és forró. Született harcos, akit tisztelt és félt mindenki, aki ismerte. És egy olyan korban, amikor a Római Birodalom legyőzhetetlen volt, ő egymaga megverte a rómaiakat, egy hős könnyedségével, és gazdagságot meg hírnevet szerzett nevének és hazájának.
Egy időben azt mondták róla, hogy ő lehetne az ismert világ uralkodója. Egészen addig a brutális árulásig, mely a Sötétség Urává tette őt.
Most az árnyékos birodalomban járkál az Élet és az Alvilág között. Sem ember, sem állat – ő valami teljesen más.
Ő a Magány. Ő a Sötétség.
Ő az árnyék az éjszakában.
Nyugtalan, magányos lélek, akinek a sorsa az, hogy megmentse azokat a halandókat, akik megvetik őt, és félnek tőle. Soha nem ismeri meg a béke nyugalmát, egészen addig, amíg nem talál olyan asszonyra, aki nem árulja el őt. Egy tiszta szívű asszony, aki átlát a sötét oldalán, és visszaviszi őt a fényre. "