Tündérkrónikák 1-2.

Ahogy én gondolom: Tündérkrónikák 1-2.

Mivel már Ancsa ismertette a Tündérkrónikák 1-2. tartalmát és értékelését én úgy gondoltam ezt már nem fejteném ki. Aki esetleg még nem ismerkedett meg Karen Marie Moning Tündérkrónikák nagysikerű bestsellerével azok bővebb információt találhatnak itt.

Vigyázat enyhén Spoileres gondolatok következnek!!

 Amikor először meghallottam, hogy Tündérkrónikák nos bevallom a Csingiling jutott eszembe. Így utólag már tudom, teljesen el voltam tájolva. Nem gondoltam volna hogy a tündérek lehetnek gonoszak is. Nos ez először fura volt. Megbarátkozni a gondolattal, hogy a tündérek rosszak és mi a világunkat akarják. Végül az írónő azért tett róla, hogy legyenek kevésbé gonosz, kissé jóságos tündérek is úgy mint pl V'lane. Bár nem akarom elkiabálni mert szinte minden szereplő titokzatos a műben. Leginkább Barrons...

Na de ne ugorjunk ennyire előre. Mivel már a negyedik könyvet olvasom angolul így kicsit visszaolvastam, hogy mi is volt az első reakcióm a Keserű ébredéssel kapcsolatban.
Totál kiakadtam főhősünk, Mac jellemén. A valóságban sajnos pont az ilyen embereket nem bírom és egyszerűen végigfut a hátamon a szőr, ha ilyen Pink Mac lánnyal kell beszélgetnem. De ahogy olvastam az értékeléseket mások se nagyon voltak oda érte. Ha engem szörnyszülött tündérek üldöznének és azt se tudnám kivagyok, mi vagyok, akkor nem az lenne a legnagyobb problémám, hogy letört a rózsaszín körmöm és hogy mikor lehet rajtam full rózsaszín ruci megint. Ja és biztos nem fognám vissza magam amikor káromkodok mert valaki teljesen átvágott.

A történet azonban lenyűgözött, számomra újszerű volt és éppen ezért olvastam tovább a folytatást. Az Álom és valóságban Mac már sokkal szimpatikusabb. Kezd felnőni a feladathoz és próbál önállóvá válni, amit azonban Barrons nem igazán enged. Ahogy én éreztem kezdett kialakulni egy Barrons - Mac -V'lane háromszög, amit nem kifejezetten szerelmi háromszögnek mondanék mert nagyon úgy tűnik mintha mindannyian utálnák egymást és csak az érdekek kötik össze őket, de hát az utálat és szeretet között nagyon vékony szál húzódik... Ebben a részben már kezdtem elcsábulni... Éreztem, hogy ezt a  könyvet már nehéz letenni. Néha az írónő ismételte a dolgokat, gondolom azért hogy tisztázza, hol járjunk a cselekményben, ami bevallom kicsit zavaró volt. Ugyanakkor mégis azt éreztem a végén, hogy rögtön olvasni akarom a következő részt.

Már korábban említettem, hogy Barrons milyen titokzatos. Nos olyannyira titokzatos, hogy az már jó. Teljesen imádom a karakterét. Talán a True Blood sorozatból Ericet szeretem még ennyire de nem hiszem. Barrons mindenkit felülmúl. Aki  imádja Barronst és a Tündérkrónikákat, azoknak ajánlom kedves blogtársunk, Katamanó blogját ahol többek közt olvashatunk Barrons interjút és erotikus történetet is Barrons szemszögén keresztül.

Nos mindent egybevetve. Az első könyv kicsit döcögősen indult, de a második könyv végére nagyon megszerettem a Tündérkrónikákat. Tudom ajánlani mindenkinek.

Természetfeletti, titokzatos, erotikus, izgalmas!---Ezekkel a szavakkal tudnám legjobban jellemezni.